Menu
A SZIVAR TÖRTÉNELME
Régészeti leletek bizonyítják, hogy a dohány első használata már az időszámítás előtti második évezredre tehető. Közép-Amerikában már az ókori maják is dohányoztak, főleg a hitgyakorlási, vallási szertartások alkalmával.
A toltékok, akik meghódították a maják városállamait, átvették szokásaikat is. A dohányzási rituálé így főleg a vallási szokásokkal kapcsolatban terjedt el.
Az arawakok, amazóniai indiánok szintén dohányoztak, dohánytekercseket szívtak; ez az indián törzs később elterjedt a Bahama-szigetekre is, pontosan azon szigetcsoportra, amelyet később Kolumbusz fedezett fel.
KOLUMBUSZT IS MEGLEPTE A DOHÁNY
Amikor Kolumbusz Kristóf 1492-ben Bahamára lépett, még nem is sejtette, mi minden vár itt rá, és miféle kincseket is fog itt tulajdonképpen találni. A szigeteken való tartózkodásakor figyelte a bennszülötteket, akik valamiféle titokzatos növénylevelekből csinált tekercseket szívtak, vagy bizonyos primitív fasípokból szívták be szájukba a füstöt. A modern pipák elődeit a bennszülöttek „Tobago“ –nak nevezték, és valószínű, hogy innen is származhat a tabacco, a dohány elnevezése is.
Miután Európába is behozták a dohányt, Spanyolországban az uralkodó udvarán először dísznövényként termesztették, majd később a portugáliai francia nagykövet Jean Nicot kezdte el a dohány, gyógynövényként való termesztését (az ő nevéből származik a „nikotin“ elnevezés is). A dohány nagyon gyorsan elterjedt Európaszerte, majd még tovább, Kínába és Japánba is.
Tabák - tabacco - tabaco - tabago - tabbaq
A dohány, tehát a „tabacco“ szó őseredete nem teljesen világos. A tabacco szó a karib térségi Taíno nyelvből származhat, de lehetséges, hogy arab eredetű. Az arabok ugyanis a dohány - "tabbaq" kifejezést már a IX. században is használták.